Archívum

Tisztelt Mindenki (aki úgy érzi, hogy ezen írás neki szólhat),

Történelmi esély nyílt a magyarok számára, hogy beteljesítsék a Föld nevű bolygó jövendőjének alakítására. De „… mindenkinek a saját közösségében kell megtenni mindent azért, hogy a magyarságnak ne csak múltja, jelene, hanem jövője is legyen …” Potápi Árpád János.

2024. június 6-án csütörtökön 8:00-kor a „Magyar Királyság területén álló Országház (sic.)” IX. számú kapujánál bebocsájtást kért a Felsőházi egységbe azon céllal, hogy újra indítsák a Felsőházi Kamara pillanatnyilag szünetelő működését.

9:15-kor 30 készenléti rendőr igazoltatta a jelen lévőket és mert mindent, a jogszabályok előírásainak megfelelő állapotban találtak, érezve és észlelve a jelen lévő emberek szeretetét, megértését, türelmét és indulatoktól mentes viselkedését, további intézkedés foganatosítását nem kezdeményezték. Bár az Országház őrsége a Parlament Látogató központba biztosította a jelenlévők bejutását az ország házába, a Felsőház terme elérhetetlen volt, mert azt az „Informatikai Konferencia” megtartása céllal bérbe vette egy szervezet. A hivatkozásra felemlített eseményről hirdetmény, bejelentetés, felhívás, közzététel egyetlen elérhető közmédiumban sem jelent meg.

Elismerendő és példaadó, hogy a 42(?) megjelenő és szándékát nyíltan vállaló polgárban nem a destrukció dühe, hanem a közjogi megalapozottságú fanatizmusnak szikrája lobbant lángra, ami bármely korban másíthatatlan értékre és érvekre alapoz; a jognak mindenek-felett való tiszteletébe és erejébe vetett rendíthetetlen hit. Nyilvánvaló példaként hozható fel, hogy az Országház épülete feletti rendelkezés és ellenőrzés jogosult birtokosától, a megjelentek képviselője előzetesen kért és kapott belépési engedélyt a felsőházi egységbe. (Okirattal igazolható).

Az egység eredeti nevét ma, a köztársaság égisze alatt is őrzi – Felsőház, illetve Főrendiház – mondhatni tiszteletből, miután a jelenleg regnáló, a főhatalmat magáénak valló kormány is az elnevezést megtartotta. Használatát vitathatatlan érdekből és indoklással, rendezvények megtartására szorították, mondván:

Ismeretes, ám hamis hivatkozás: a Nagy Nemzeti Tanács 1918. november 16-án megalkotta a „Néphatározat” elnevezésű dokumentumot, miután a magyar országgyűlés képviselőháza és főrendiháza feloszlattatott és megszűnt, tehát a Főrendiház egy funkcióját vesztett épületegység.

Csakhogy: Értelmezve és elemezve az akkori kapcsolódó minisztertanácsi alsó- és felsőházi jegyzőkönyveket, dokumentumokat és a napisajtó tudósításait oda juthatunk, hogy Wlassics Gyula előre megfontolt megalkotója volt annak a közjogi helyzetnek, amely a főrendiház lappangó létezését eredményezte egészen a Felsőház 1926-os újra felállításáig, továbbá bizonyítható tény, hogy a főhatalom akkori birtokosa IV. Károly apostoli magyar király, „1918. november 11-én Ausztriában, 13-án eckartsaui nyilatkozatával, mint Magyarország királya, lemondott uralkodói jogairól…” hamisítvány, és ellentmond saját hitvallásának, amely szerint: „… Uralkodói hivatását Istentől kapott küldetésként fogta fel, ezért nem mondhatott le trónjáról …”

A „8 Órai Újság” 1922 decemberében arról számolt be, hogy az emigrációban élő „vörös gróf” ellen 1921-ben indult polgári peres eljárásban Horváth Dénes, a kincstár jogi képviselője bizonyítási indítványt tett az Országgyűlés feloszlatására és a köztársaság kikiáltásának kérdésére vonatkozóan. Előadta, hogy ezek egyfelől törvényellenesek voltak, másfelől a terror nyomása alatt jöttek létre. Arra kérte az eljáró bíróságot, hogy az Országgyűlés mindkét házának vezetését hallgassa meg arra vonatkozóan, mi indította őket arra, hogy a főrendiház tanácskozásainak berekesztéséhez hozzájáruljanak. A meghallgatottak úgy nyilatkoztak, hogy a hozzájárulásuk nem volt önkéntes, mivel nem akartak erőszakos eseményeket kiprovokálni, el akarták kerülni a polgárháború lehetőségét. Összegezve: törvénysértés jogot nem alapít!

Pillanatnyilag az a törekvés, melyben Szakrális Magyar Királyság nevében összehívatott a Szakrális Magyar Királyság Felsőházának újra alakuló ülése, a törvényességhez és a társadalmi béke megtartásához ragaszkodva, vegye mindenki fontolóra az alábbi levezetésben foglaltakat.

I. Ki hívatja össze a felsőház tagjait?

A Magyar Királyság (teljes nevén: Szentkorona Országa Magyar Királyság) kétkamarás országgyűlése felső- vagy főrendi tábla néven a mohácsi vész után a szokásjog, és az 1608. k. u. I. és az 1687. X. t.-cikkek által szabályozva működött, de a kornak és minden hagyománynak, valamint törvénynek megfelelő átalakítást csak az 1926. évi VIII. törvény biztosítja.

1926.évi VIII. törvénycikk alapján a Felsőház tagjai:

1. méltóság vagy hivatal alapján,
2. választás vagy
3. kinevezés alapján.

A törvénycikk B szakasza által pontosan meghatározza a tagságra jogosult címeket. Ennek okán az a magyar ember hívhatja össze, aki a Magyar Királyi Koronatanács (MKK) élő legidősebb tagja, vagy aki a testület egyetértő hozzájárulásával bír.

II. Milyen funkcióval bír a főrendi tábla (Főrendiház vagy felsőház)?

A felsőházról szóló 1926 XXII. tc. a második kamara jogkörét és szerkezetét szabályozta, Második fejezet 30.§ – 40.§, összefoglalva: a felsőház jogköre ugyanaz, mint a főrendiházé volt.

Mi a jogi háttere a felsőház újraalapításának?

A magyar országgyűlés tagjai egészen a XV. századig együttesen, egy táblán folytatták tanácskozásaikat és hozták határozataikat. Az eredetileg egységes nemesség keretében a főrendi elemnek (magnates, barones regni) és a köznemességnek elkülönülésével és a köznemesség követküldési jogának kifejlődésével együtt haladt az a folyamat, amely végeredményben az országgyűlésnek két táblára oszlását eredményezte; ezt az állapotot az 1608. évi koronázás utáni I. törvénycikk törvénybe iktatta. Azóta az országgyűlés állandóan két kamarára oszlott és az országgyűlésnek ez a szervezete a mai napig érvényben maradt. Nincs legitim törvényi deregulációs megállapítás a Felsőház eltörlésére.

Közismert tény, hogy ha a törvényhozás csak egyetlen szerve van korlátozva, sokkal kevésbé van biztosítva a törvényhozási munka alapossága és jósága, mintha minden törvényjavaslatot két törvényhozói testület vizsgál át.

További megfontolásra ajánlott érv, hogy egykamarás országgyűlés nem alkotmányoz! Bármely törvény szentesítési joga a mai korban sem lehet többé a népképviseleti törvényhozás esetleges túlzásaival és elhamarkodottságaival szemben a törvényhozás folytonosságának és jóságának hathatós biztosítéka, minthogy a törvényszentesítés megtagadásának a joga csak és csakis a legkivételesebb esetben vehető csak igénybe, az állami főhatalmat pedig egyáltalán nem illeti meg; a törvényhozás jóságának hathatós biztosítékát a becsúszott hibák orvoslása és ellentétek kiküszöbölését ennek következtében csakis egy második kamara működésében lehet keresni. A magyar alkotmány rendszerében mind az alkotmányozó nemzetgyűlés, mind a népszavazás intézménye idegen és így külön felsőház hiányában még a legfontosabb alkotmánykérdésben is, a népképviseleti kamara döntéseivel szemben semmi orvoslási eszköz nincs.

Az összehívott gyűlés tehát csak, és csakis arra szorítkozhat, hogy olyan törvényjavaslatot terjesszen a pillanatnyilag egykamarás Országgyűlés elé, amellyel a törvényesség minden feltételének megfelelő akaratot közvetít.

III. Törvényi háttér

Az alakuló ülés tehát a fentiek figyelembevételével vezethető le hivatalos elismeréssel. Összehívására pedig a 2017. évi IPC-2017 Nemzetközi Konferencia Záródokumentuma teremtett lehetőséget, amelyben a 1921. évi Trianoni, és a 1947.évi Párizsi diktátum a Szentkorona Országa Magyar Királyság egyoldalú jognyilatkozatával felmondatott. A dokumentum elérhető Ludányi-Horváth Atilla koronatanácsosnál, elérhető. A felmondó nyilatkozat zármondata:

A magyar nemzet visszatér Ősei jogrendjéhez!

biztosítja a 1944. március 19-én betört német fegyveres erők, valamint az azt követő Szovjet-Orosz megszállás és a Felsőház újra alapításáig tartó interregnum alatt megállapított, kihirdetett, bevezetett jogrendet, törvényt, rendeletet, utasítást, és bárminemű rendelkezés joghatását veszti.

Jusson hát ez a dokumentum minden a nemzetért, a hazáért, a családért felelősséget érző ember tudatához, a közösségi média, a sajtó és elektronikus rendszerek lapjaira, oldalaira, felületére.

Tisztelettel Dr. Prof Farkas István József

A Szentkorona és tagjai

„A Szent Korona a magyar nemzetközösség tagjainakaz égiekkel kötött szerződése alapján, a folytonosságot és a kölcsönös függőségi viszonyt megtestesítő létező, a nemzet tudatában és a magyar közjogi hagyományban él.”¹A háttér, amit elmismásoltak és „elfelejtettek” léteztetni az időben, azt a következő sorokban most megjelenik. A teljesség igényét kissé hátrébb szorítva, mert bár a tudás teljessége csupán a kiemelkedő elmék birtoka, a lényeg a köz értelme számára felmutatandó.

A Kárpát-medence emberi közösségénektudatábankitörölhetetlenül munkálkodik a valós jogrend ősforrása, a Szentkorona², és ez a létező, mint jogi személy, a magyarok országának legfelsőbb közjogi méltósága. A közösség élettere nem állam, hanem ország. A két kifejezés (állam és ország) között értelmezésbéli különbség áll fenn, amelyet még a jogtudósok is többnyireösszemosnak. A tisztánlátás érdekében saját értelmezést vezetek be, hogy ebben a cikkben hogyan gondoljunk e két kifejezésre.

Az „állam” az 1933. évi Monte Videoi Egyezmény³ 1. cikkben, a nemzetközi szokásjog alapján rögzíti az államiság alapvető ismérveit:

„Az államnak mint a nemzetközi jog alanyának a következő tulajdonságokkal kell rendelkeznie: (a) állandó népesség; (b) meghatározott terület; (c) kormány; és (d) a más államokkal való kapcsolatfelvétel képessége.„

„The state as a person of international law should possess the following qualifications: (a) a permanent population; (b) a defined territory; (c) government; and (d) capacity to enter into relations with the other states.”

Ehhez elválaszthatatlanul tartozik az egyezmény 3. cikke:

„Az állam politikai léte független a többi állam elismerésétől. Az államnak már az elismerés előtt joga van megvédeni integritását és függetlenségét, gondoskodni megőrzéséről és jólétéről, következésképpen megszervezni magát, ahogy jónak látja, jogszabályokat alkotni érdekeiről, igazgatni szolgálatait, valamint meghatározni saját joghatóságát és hatáskörét. ”

„The political existence of the State is independent of recognition by the other States. Even before recognition the State has the right to defend its integrity and independence, to provide for its conservation and prosperity, and consequently to organise itself as it sees fit, to legislate upon its interests, administer its services, and to define the jurisdiction and competence of its courts. The exercise of these rights has no other limitation than the exercise of the rights of other States according to international law.” The exercise of these rights has no other limitation than the exercise of the rights of other States according to international law.„

„Az állam elismerése lehet kifejezett vagy hallgatólagos. Ez utóbbi minden olyan cselekményből ered, amely az új állam elismerésének szándékát jelenti.”

Rövid kiegészítés: Az állam fenti meghatározása nyilvánvalóan emberi szándékot takar. Értelmezése minden esetben célfüggő, még akkor is, ha több jelentéstartalom rendelhető az egyes kitételek értelmezése során (területi hovatartozás, népesség önmeghatározása,⁴ a népesség feletti joghatás – monarchia, poliarchia, parlamentaritás, diktatúra – stb.…

Az „ország”, konkrétan a Szentkorona Országa, Czuczor-Fogarassi szótára szerint:

„2) Szorosb ért(elemben) bizonyos fejedelem, vagy igazgató felsőség alatt élő polgárok hazája, mely esetben rendesen a benlakó népnek nevével öszvetett szót alkot, pl. Magyarország, …

… Hogy ezen szó az or gyökből és szág képzőből alakult, nem kételkedhetni benne; a szág csángós hangoztatással am (sic. annyi mint), a közönséges ság, mely megvan a jószág szóban is jóság helyett. Mi az or gyök értelmét illeti, arra nézve kétféle véleménynyel lehetünk. Ha alapfogalomul azt veszszük, hogy az ország bizonyos földkerületet jelent, úgy az or azon gyökökkel, és származékokkal rokonítható, melyek kört, kerületet jelentenek, mi szerént ország annyi volna, mint körség, föld, kerület, valamint az orgovány a láthatár által alakított kerek, sík földet jelent;” …

Kiemelve és megfogalmazva, a lényeg:

„… Ha pedig alapfogalomul azt veszszük, hogy a polgári értelmű ország bizonyos földön uralkodást jelent, úgy annyi volna, mint ur-szág, régiesen: uruszág, azaz: ur-ság, pl. magyarok ursága, azon föld, melyen a magyarok uralkodnak.”

A társadalom holografikus tere egy térbeli dinamikus kép, melynek a dinamikáját a közösség minden értelmes tagjától származó megegyezés, melynek alapját a társadalmi szerződés adja, szabályait pedig a kölcsönös függőségi viszony determinálja. A megegyezés annyit tesz, amennyit az értelmes egy-én biológiai ereje hozzátesz az ország, benne a közösség túlélése számára. A társadalmi szerződés tehát igény, az országban élő egy-ének hozzájárulása az ország léteztetéséhez az időben.

¹ 2000. évi I. számú törvény átdolgozott, a valós állapotot leíró ajánlás.

² „… Ha két szó kapcsolatának jelentése több, vagy más, mint a tagok jelentésének együttese, akkor ezt az alkotóelemek egybeírásával érzékeltetjük.” http://helyesíras.mta.hu/%/helyesíras/default/akh12

³ ENSZ Szerződések Tára, regisztrációs szám: 3801-3824

⁴ Zrínyi Miklós önmeghatározása „… horváth vagyok, tehát magyar…”

A 2019-es önkormányzati választás margójára

prof.dr. Farkas István József ph.d

Olybá tűnhet, hogy a túlon is túlról kezdem a mondandóm lényegnek kibontását, mégis úgy vélem, hogy a teljes megértéshez minden apró részlet szükséges. Mert helyes döntés csak akkor születhet, ha a témával kapcsolatos minden információ a rendelkezésre áll. Ha netán mégis maradna hiányérzet, nos, akkor az aktuális megmondók hablatyára figyelve talán tisztább kép alakul ki.

Egy szállóige szerint két fél kapcsolatában az egyik mindig domináns. Következmény: Az egyik fél érvrendszere vagy fizikai ereje uralja a másikat. A gond az, hogy az uralom olvasatából többnyire hiányzik az uralt óhaja. Vajh’ a dominancia mennyire illeszthető napjaink harsányan hangoztatott demokráciájába?
Mégis mire alapozva kívánják a bizalmi alapokon tartani uradalmukat azok, akik immáron sokadszorra tévesztik meg a joghatásuk alá kényszerített közösségeket?

A történészek, a kultúra-antropológusok, a régészek meg a néprajzosok szerint, az emberiség hajnalán – már ha volt egyáltalán ilyen hajnal – valószínűleg anyajogú közösségek alakultak ki. Most azon rágódnak, hogy mi volt az oka a nőuralmi irányítási rendszer felbomlásának és honnan ered a gonoszság „női eredetének” sulykolása, erre nézve kevés Ádám Kadmon első feleségének „démonszülővé” süllyesztése, vagy a második feleség almás trükkjének kiagyalása, de Pandóra szelencéjének meséje sem igazolja a női minőség agyagba döngölését, a férfijogú társadalmi rendszerek megkérdőjelezhetetlen uralmának mákvirágba borulását.

Egy kicsit pontosabban fogalmazva; Azt feltételezzük, hogy a matriarchális közösségekben az erő és a szellem vezérlő elve jól megfért egymás mellett, kiegészítve a társ hatékonyságát. Időnként az is előfordulhatott, hogy a két hatáscentrumot egyetlen személy egyesíthette önmagában, ha a jeles egy-én képességeit a közösség elfogadta, elismerte. A szellemi vezető tudta a csillagok járását, jövendőt mondott és gyógyítóként tevékenykedett a csoport életében. Brit kutatónők szerint az erő hatalma a nagyállat tenyésztés elterjedésével – ahol inkább az erőre volt szükség – kerültek a nők egyre inkább háttérbe, amivel a hím sokkal inkább vezető szerephez juthatott. Ez lassan odáig vezetett, hogy a férfi fokozatosan magához vonta a vezetői posztot. Előbb csak meghatározta a közösségi munkamegosztást a hatékonyság hangsúlyozásával, majd a szellemi fölényt különféle vallásos hiedelmek, legendák kieszelésével, és a kitalációk megfelelő felhasználásával formálta az egész közösség valóságról kialakult képét. Saját érdekei mentén magyarázta, mi miért történik, és jó vagy rossz szándékú manipulációk segítségével elérte azt, hogy az alárendeltek kivétel nélkül az ő célkitűzéseit vigyék véghez. Trükkjei eszenciáját utódainak, mikor pedig egyre nőtt a közösség lélekszáma, akkor egy szűkebb, a vérségi rokonságába tartozó csoportosulásnak adta tovább. Most ugorjunk egy kicsinyég…

Gondolt már arra, hogy miért adnak ki az embereknek születési anyakönyvi kivonatot? Mert miért lenne bárkinek is szüksége ilyen dokumentumra? Az egyén megjelenése ott és akkor nem elég bizonyíték arra, hogy ő valamikor, valahol valóban megszületett? A születési anyakönyvi kivonatok kiállításának valódi oka szemnyitogató hatással van arra, hogy milyen mértékben korlátos a nép döntési joga.

Annak érdekében, hogy megértsük, mi az igazi célja egy születési anyakönyvi kivonat kötelező kiállíttatásának ténylegesen, muszáj beszélni egy kicsit a tengerészeti törvényről (Meritime Admirality Law) akkor is, ha ez egy értelem nélküli kitérőnek tűnik. De előbb vegyük észre a furmányt, a kormány trükkjét, amellyel az embereket szó szerint megtévesztik:

A 2010. évi I. törvény az anyakönyvi eljárásról 4.§ (5) „… anykönyvi szerv végzi az anyakönyvezést …”;
61.§ (1). szerint 2017. január 1-től a születés bejelentés köteles;
61.§ (3). „… Az intézetben történt születést az intézet vezetője;
61.§ (4) „… Az intézeten kívüli születést a szülő …”; vagy „… az intézeten kívüli szülésről szóló
kormányrendeletben meghatározott felelős személy jelenti be.

Az indok ugyanebből a törvényből:
„ … Az Országgyűlés annak érdekében, hogy
– az anyakönyvi eljárásban érvényre juttassa a szolgáltató közigazgatás követelményét,
– az anyakönyvi rendszer hagyományainak és a modern közigazgatás vívmányainak összehangolásával biztosítsa az állami alapnyilvántartás hatékony és korszerű működését, továbbá
– megteremtse az elektronikus anyakönyvet, …”

Most eltekintek attól, hogy leírtak kellemetlen kétértelműséggel állnak össze – amennyiben nem tudhatok
a „szolgáltató” kilétéről, avagy a közigazgatási szolgáltatásról volna szó … És akkor jöjjön a kifejtés:

A Meritime Admiralty Law (a továbbiakban MAL) egy nemzetközi magánjogi testület törvénye, amely a tengereken és az óceánokon, röviden a hajózható vizeken hajókat üzemeltető magánjogi szervezetek közötti viszonyokat szabályozza. Amikor egy hajón szállított erőforrást a hajóról az ország földjére kiraknak, azt olyan tanúsítvánnyal látják el, amely az adott termék előállítási dátumát és helyét is jelzi a származási ország megjelölése alatt. Amikor egy hajó kiköt, a szállítóeszközt a kikötő dokkjához rögzítik, és a kapitány köteles átadni a rakományjegyzéket a kikötői hatóságoknak. Így a MAL gyakorlatilag banki és kereskedelmi ügyletekkel foglalkozik. A „Barron’s – Banki fogalmak és kifejezések szótára” szerint az átadott rakományjegyzék (mint tanúsítvány), tulajdonosi követelést létrehozó (kötelem keletkeztető) papírnak tekintendő. Ez eddig rendben is lenne. Azonban;

A MAL törvényét minden létezőre kiterjesztették (lásd az UCC kódexét – Uniform Commercial Code): egy személy, aki az anyja vizéből (testéből) született, (tengerészeti) terméknek tekinthető. Ez az oka annak, hogy amikor egy gyermek élve megszületik, keletkeztetni kell a születési anyakönyvi kivonatot, ami tehát nem más, mint egy kötvény az UCC banki rendszerben. A születési anyakönyvi kivonat nem bizonyíték arra, hogy valóban megszületett egy ember; jogi értelmezésben csupán egy darab kötvény. Ezzel minden állampolgárt, szülessen bárhol, a születési anyakönyvi bizonyítvánnyal a kiállító államhoz kötik, és biztosíték, hogy a kormány által felvett minden hitelt a nyilvántartott egy-én munkaerejét használvavisszafizeti a nemzetközi bankároknak.

Szigorúan tekintve, a születési anyakönyvi kivonatok szó szerint raktári nyugták. Az Admiralitás törvényére hivatkozva az UCC ezzel átírja a „személy” szó jelentését egy természetes élő emberről egy vállalatra – gondoljunk a jogi személy Magyarországon is használatos kifejezésre. Az angol nyelvtan használatára vonatkozó általános szabály szerint a személynevek nagybetűvel kezdődnek, a név többi részét pedig kisebb betűkkel kell írni. Ezzel a kitétellel eredetileg azt kívánták hangsúlyozni, hogy minden létező közül az ember egy Isten által létrehozott lény, nem pedig két szülő kölcsönös megegyezése alapján létrejött kapcsolat következménye. Vannak azonban olyan entitások, amelyeket az ember hoz létre, például a vállalatok. A vállalatokat „jogi személyeknek” nevezik, és azokat papíron, a kormány szabályozásával hozzák létre. Annak érdekében, hogy különbséget tegyünk az Isten által teremtett és a kormány által létrehozott személyek között, a kormány által alapított személyek neve csupa nagybetűvel írandó. Ez a gyakorlat tudatja másokkal, hogy ez egy fiktív vagy virtuális (magyarul látszólagos, a valóságban meg nem jelenő) létező.

Tekintsünk még egy kicsit mélyebbre:

A születési anyakönyvi kivonaton szereplő nagybetűk gyakorlatilag egy olyan kötvény azonosítói, amelyek egy másikra hivatkozva definiálják önmagukat. Milyen érdekes, hogy a modern rabszolgaság módszerei a mindennapok folyamán használatos szavakban rejtőznek. Elemezzük ezeket a szavakat és kezdjük ezt a fiat valuta a háttérben lapuló valódi jelentéstartalmával. Az elemzést kezdjük onnan, amikor a kormányok államkötvényeket bocsátanak ki.

Itt van az első szó, amit értelmezünk: a „Bond”. Magyar megfelelője: „kötvény”. Szófejtő értelmezése: a „kötmény” főnévből szándékosan torzított alak, amelynek jelentése: „… maga a tartalom, veleje azon szerződésnek, melyet két vagy több alkuvó fél egymással, s egymás között megállapítanak vagy állapítottak …”

(Czuczor-Fogarasi, A magyar nyelv szótára)

Itt tartsuk meg emlékezetünkben, hogy a jelentéstartalom a fél közötti megállapodásra utal! Ha a szó gyökösszetétel, akkor: „köt” → átvitt értelemben szerződést, barátságot, frigyet, szövetséget, békét kötni, más szavakkal: viszonyos ígéretek és fogadások mellett, föltételek alatt alapítani valamit. „~vény” → az állati test fonnyadó, száradó, sínylődő állapotát fejezi ki. A két gyök együttes jelentése értelmezhető úgy, mint sínylődő állapotot előidéző terhelés, mai a rabság rövidített jelölője.

Manapság a kincstári kötvények alapvetően adóslevelek. És ez az adóslevél maga az államadósság, amiért a jövő nemzedékei munkájukkal és bármilyen jövedelmük megadóztatásával fizetnek. Még egyszer: a jövő nemzedékei és nem a kölcsönt felvevő kormány! Biztosan megfigyelték már, de ha nem, még látható, hogy az állami intézmények minden hivatalos iratán szerepelő nevünk csupa nagybetűkkel írottak. Ez a gyakorlat tudatja másokkal, hogy az adott dokumentum egy fiktív entitás kötménye.

Születésünkkor a kormány cégként regisztrál minden állampolgárt. Amint azt a Black’s Law Dictionary (Featuring Black’s Law Dictionary Free Online Legal Dictionary 2nd Ed.) kifejti: a teljes nagybetűkkel írt név azt jelenti, hogy a név hordozójának jogi státusa csökkentett vagy teljesen elvesztett. Ne feledjük a korábbi kötelmet: „… egy hajó kapitánya, ami a kikötői dokkhoz van kötve, köteles tanúsítványt adni a kikötői hatóságoknak…”. És, hogy a kormány miért kötelezi a természetes személyt, jogi ügyekben képviseletre (ügyvéd alkalmazására)? Mert a jogi doktrínában mindenki halott! Mondhatni; a Föld neve lenne inkább: „A legálisan halottak szigete”. Ami ezt törvényesíti:

A Cestui Que Vie törvény 1666-ban (18 & 19 Car. 2c.11 – „CQV törvény”) lépett életbe Nagy-Britanniában, II Károly király uralkodása alatt, a nagy londoni pestis (1665) és a nagy tűzvész (1666) után. Akkor kényszerű szükség volt az elhalt, eltűnt emberek tulajdona vagy vagyona körül kialakult jogi zűrzavar tisztázása miatt. Ésszerű döntés volt az „Admiralitás „Lost beyond the seas – the law of the sea” eljárását kiterjeszteni a szárazföldi esetekre is. 7 esztendeig minden eltűnt vagy annak mondott ember jogosult arra, hogy az egykor fennálló vagyoni- és ingatlan tulajdonjogát visszakövetelje.

A törvény mögötti doktrína: A jogátruházás azt jelenti, hogy az egyik hitelező helyettesítiendő egy másikkal (például egy biztosítótársaság bepereli azt a személyt, aki baleseti kárt okozott a biztosítottnak). Ebben az értelemben a CQV-törvény jogi fikcióval helyettesíti a természetes személyt, hogy megőrizze a bizalmon alapuló szerzett jogait, amíg a természetes személy végül megtalálja a módját, hogy visszaszerezze jogait (és esetleg kártérítést követelhet az érintett felektől). A választáson alapuló vezetés bizalmi viszonyra épül. A választó, a veleszületett jogainak egy részéről lemond abban a hiszemben, hogy a kedvezményezett döntéseiben, vagy egy adott döntésben a választója érdekinek megfelelően szavaz a szűkebb körű törvényalkotás során. Más szavakkal: a választó 4 évente egyszer visszakapja a saját létét szabályozó törvények alkotási jogát, látszólag! Ugyanis köteles e jog átadására, köteles lemondani erről a jogáról, bizalmi alapon. Ugyanis a megválasztott kedvezményezett nem hívható vissza, nem kérhető számon nem utasítható! (Magyarország Alaptörvénye 4. cikk (1))

Bár CQV gyökerei az ősi római jogra „alapoznak”, az 1666 törvény egy doktrinális modellje a 12. századi pápai „Jogkövetelés” modelljének (a Vatikánban még hatályban) — aminek a lényege, hogy minden áru, vagyon, föld és létező ember valakinek a tulajdona. Végül is, ez a törvény az, amiért mindig megjelenítendő a képviselet jogi ügyekben, ugyanis egy halott embert egy élőnek kell képviselnie!

A törvényalkotás során csak azt követelik meg, hogy a törvényi hierarchia ne sérüljön, és ne legyen a törvényben belső antinómia. Azonban, egy törvény megtévesztő megfogalmazása megnehezíti, sokszor lehetetlenné teszi az igazság érvényesülését, mert a bíróságon a törvény mindig a bíró értelmezésében nyilvánul meg. Ez az értelmezés bármilyen irányban ingadozhat, létrehozva egy olyan szabályt, amely szándékosan vagy akaratlanul elfogult.

És, bár a példa az angolszász jogértelmezés területéről származik, a „Magyarország Alaptörvénye” című szabálygyűjtemény tömegével jelennek meg az antinómiák. Arról most nem szólok, hogy a keletkeztetése és hatályba helyezése is jogsértések sorozatával társult. Erről számtalan tanulmány készült, ezek felsorolása meghaladja a terjedelmi korlátot.

Bár az analógia a CQV törvényből ered, a születési anyakönyvi kivonat funkciója abból a tényből vezethető le, hogy az UCC törvények értelmében egy ember, vagy inkább az egy-én munkaképessége (azaz a munkaereje) egy biztosíték, amelyet a kormány a nemzetközi bankároknak fizetendő adósság fedezetéül használ fel. És ez honnan a bánatból csöppent ide?

Az állam (egy kormány, a korona) nem bejegyzett jogalany. A mai napig zajló jogvita, hogy Magyarország, mint állam, lehet-e jogalany, ezt kellően bizonyítja. Ennek magyarázata országonként változik, mégis a nemzetközi bíróságokon minden állam perelhető, de csakis az államot megjelenítő egyén dönti el, hogy mit és hogyan vállal fel – amely kényszert vagy teljesít, vagy nem.

Magyarország Alaptörvénye ilyen CQV-törvény, és felhatalmazza az államot, hogy valamilyen esemény vagy helyzet okán letétbe helyezze a joghatása alatt álló egyéneket (és az egyének minden jószágát, tulajdonát) amivel az állam lett a vagyonkezelő, aki/ami a nép minden jogát és tulajdonát bitorolja (nem betűtévesztés!), amíg az élő személy vissza nem tér, hogy visszaszerezze azokat. Amikor ez megtörténik, az adott élő személy kártérítést igényelhet.

Az egyetlen kiút ebből a rabszolgatartó törvényesség látszatból; hogy a halottá nyilvánított entitás kiemeli magát a jogszabályok börtönéből, majd a Kozmikus Rend törvényei értelmében önmagát nevezi ki végrehajtónak, és egyéni felelőssége tudatában fellépve követeli a kormány kezelésében tartott számlája teljes tartalmát, majd érvényteleníti magát az őt rabszolga sorsba kényszerítő alaptörvényt és az összes azokra hivatkozó törvényt, rendelkezést, végezményt, amely tartotta őt az emberhez méltatlan állapotban.

Ha eddig nem tisztázódott, hogy miként került ebbe a helyzetbe a magyar kormány, akkor gondoljuk végig.
Szóval, amikor regisztráltatunk egy születést, a kormány saját regiszterébe egy termelő vállalatot ír be azáltal, hogy a megszületett egy-én nevét csupa nagybetűvel jegyzi. És miért tenne ilyet a kormány? Nos, ez a történet visszanyúlik a CQV törvény korára, mégpedig úgy, hogy azt a Nagy-Britanniából az amerikai földrészre emigrált emberek magukba vésték, majd elővették, amikor alkalom kínálkozott arra. Ez alkalom 1933. március 9-én jött el, amikor az Egyesült Államok kormánya fizetésképtelenné vált. Ekkor az akkori kormány hitelért folyamodott egy magánkezelésben lévő, a kormánytól független bankhoz, mégpedig ahhoz, amelyiket Federal Reserve néven jegyeztek. Mivel a kormánynak nem volt garanciája a kölcsönök visszafizetésére, de ahhoz, hogy újra befektethessen, és gazdaságélénkítő programokat finanszírozzon kölcsönre volt szüksége, az akkori kormány kiegyezett a FED-del, hogy alkalmazva a CQV elveit és MAL-t, a joghatása alá tartozó polgárait felkínálta biztosítékként.

Jöhet az ellenérv: „Ilyet a magyar családbarát gondoskodó kormány nem tehet! Pedig de!

A Kárpát-medencében Magyarország néven működő enkláve kormánya, Hungary megnevezéssel, 0000889414¹ lajstrommal az UCC nyilvántartásában és joghatása alatt, mint vállalat szerepel. A nagy összegű kölcsön visszafizetésének biztosítékául pedig a születések jegyzését az UCC szabályai szerint tartja nyilván, azaz Magyarország mindene az EGY MENYORSZÁG SZÖVETSÉGÉNEK a tulajdonában van. És ahogyan mesében, itt is előkerül az abszolút érv: „Aki nem hiszi, járjon utána!” De tényleg!

Az összefüggések ellenállhatatlanul arra a következtetésre juttatnak, hogy a rabszolgaság messze nem szűnt meg, sőt, még mindig nagyon is része az életünknek. A munkát többnyire rabszolgaságnak tekinthetjük, és ha azt is tudjuk, hogy a kormány által felvett kölcsönök biztosítékaként dolgozunk, akkor nem sok kétség merül fel a jelenlegi törvényalkotók valódi célját illetően.

És mielőtt beugrana „az UCC az ellenség” képe, az UCC égisze alatt 2012-ben megjelent egy Declaration of Fact elnevezésű okirat, ami az alábbiakat tartalmazza:

„… kifejezetten a népi kormányok leple alatt működő vállalatok, bankok, és összes más részvénytársaság kizárását, mivel elárulták és megkárosították a Föld egy-énjeit, azok tudomásuk, hajlandóságuk és szándékos hozzájárulásuk nélkül …”:

„A kormányzatok jognyilatkozatainak, okiratainak eltörlése…” Refer.: DECLARATION OF FACTS: UCC Doc No.: 2012127914 Nov 28. továbbá:

„… valamennyi és bármilyen OKIRAT, amely magába foglalja azt, hogy Magyarország Alaptörvénye….” beleértve annak valamennyi és bármilyen rövidítése, hasonló hangzású, megjelenésű, formájú, vagy más törvényesnek beállított pénzügyi vagy irányítási formáját, továbbá annak valamennyi és bármilyen nemzetközi egyenértékűje, beleértve valamennyi és bármilyen HIVATALA, beleértve valamennyi és bármilyen TISZTVISELŐJE, KÖZTISZTVISELŐJE, VÉGREHAJTÁSI RENDSZERE, SZERZŐDÉSE, ALKOTMÁNYA, TÁRSASÁGA, TÖRVÉNYE, RENDELETE, UTASÍTÁSA és az ezek által és a hatókörükben létrejött valamennyi és bármilyen más közjogi/magánjogi szerződése és megállapodása, mostantól semmis, érvénytelen vagy másként törölve, megcáfolhatatlanul; …” valamint:

„A banki okiratok eltörlésének ténye” Referencia: Bank Charters Cancelled: (Refer: TRUE BILL: WA DC UCC Doc# 2012114776 Oct 24 2012)

Elgondolkodtató bejegyzések. Ha meggondolom: a „csok” és a családtámogatási juttatások ellenpontjául az égbeszökő lakásárakat, a nyugdíjasok különtámogatását a heti szinten folyamatosan emelkedő élelmiszerárakkal, a devizahitelesek támogatását a kilakoltatásokkal, az új nemzeti tantervet a pedagógus életpálya modelljével állítom szembe, akkor még igaz is lehet a választópolgárok támogatásáért indult őrült hajsza átverés jellege. Pontosabban a legitimitásért folytatott ámokfutás most nyert magyarázatot.

Budapest, 2019. szeptember 16.

¹ http://www.sec.gov/cgi-bin/browse-edgar?action=getcompany&CIK=0000889414&type&dateb&owner=exclude&count=100

Eredet és hivatkozás: -> LINK

Elérkezett a 2018-as esztendő vége, és óhatatlanul jön az emberben az igény, hogy számot vessen mi mindent cselekedett az eltelt időben. Igaz ez a Szentkorona Országa Magyar Királyság honpolgárainak közösségét illetően is. —> HANGANYAG

Azonban az értékeléshez vissza kell mennünk az időben, hogy érthető legyen a mondanivalónk. Mi – akik tudomásul vettük, hogy hazánkra idegenek telepedtek az eltelt évszázadokban – és mostanság már nem is rejtik véka alá szándékaikat – összekapaszkodva a felszínre emeltük a Szentkorona Országát a Magyar Királyságot.

A mintegy tizenkét év alatt elvégzett munkába mindannyian beleadtunk apait – anyait, és piszokul elfáradtunk. Bár néhányan feladták, de a többség tudja, hogy megérte a fáradságot, és ma is bízik a sikerben. A siker azt jelenti, hogy nem adjuk fel, hanem tesszük a dolgunk, amíg be nem fejeztük. De azt is jelenti, hogy mint amikor egy alvó vulkán a Földanya energiáival feltöltve egyszer csak megremeg és magasba emelkedik – leszórva az oda nem illőket, mindent elborító izzást ontva újra alakítja a környezetét – a Szentkorona Országa is hasonlóképpen fog felemelkedni általunk.

Ahogyan a Föld méhében készülődő vulkán mozdulatai sem láthatók a külső szemlélőnek, úgy a mi cselekvéseink többsége is láthatatlan marad, és bár nem szándékunk a rejtőzködés mégis ésszerűtlen lenne a Patyomkin matrózát játszani, ha a vállalt feladatot eredményesen akarjuk véghezvinni.

Az IPC2017-es konferencia határozatának megfelelően 2018-ban is folytattuk a nemzetközi kapcsolatok megújítását – újraépítését olyan aktualitásokkal, mint a német államadósság kérdésének az új német kormánnyal való elismertetése, és a rendezés tárgyalásának előmozdítása.

A Szentkorona Országa Magyar Királyság területi szuverenitásának megerősítésére irányuló többszörös diplomáciai jegyzékváltás egyik aktuális témája a Svalbard II. szerződés újratárgyalásának ügye, amit az érintett több mint húsz államon kívül a Strasbuorgi Emberjogi Bíróságnál is kezdeményeztünk.

Ugyancsak megszólítottuk az Egyesül Államok kormányát a Szentkorona 1978-as hazatoloncolásának ügyében, amely cselekményt az eseményekkel egyidőben az akkor még élő megbízott koronaőr a hozzájárulását megtagadva a bíróságon megtámadott, tekintettel arra, hogy a Szentkorona hivatalos menedékjogának megszűnése egyik feltétele a szovjet hadsereg kivonulása hazánk területéről még messze nem teljesült.

Az események idejében az USA kormánya előirányozta a Szentkorona státuszának helyreállítását, amit eddig nem valósítottak meg. Tekintve, hogy a Szentkorona minden tagjának – mint a Magyar Királyság Honpolgárának – és a Magyar Királyi Koronatanácsnak is feladatai között elsőbbséget élvez a Szentkorona státuszának helyreállítása, közös törekvésünk természetes eredményeként ez hamarosan megtörténik.

 A Magyar Királyi Koronatanács, ha visszatekint az eltelt évre, látszólag csupán levegőt vett. Tette ezt ez a maroknyi csapat sziszifuszi munkával, mert ebben a halálos méreggel telített közegben, amelyben az embereket rabszolga-törvényekkel kényszerítik vegetálni, a puszta légvétel is hőstettnek minősül. De mert a KT tagjait a Szentkorona energiája vezérli, védi, és támogatja, az elvégzett munka emberi léptékkel nem mérhető.

A KT kormányszintűre emelte tevékenységét, szervezeti és működési szabályzatának megújításával. Írásba foglalta a dokumentumkezelés szabályait, pontos feladatleosztást dolgozott ki, és elkezdte a területi egységek megszervezését.

Kidolgozta a KT hosszú távú stratégiáját a folyamatosan változó körülményekre való figyelemmel, és napirendre vette a Szentkorona Országa Magyar Királyság ügyvitelére történő felkészülést, beleértve a területi egységek ágazati szintű szervezését.

A külkapcsolatok vezetésére felelős megbízottat állított, akinek feladata a kinevezett konzulok működésének irányítása és munkájuk felügyelete.

Célként tűzte ki Gulyás Miklós-Jutas könyvének felújítása, és a Szentkorona és Jogrend című írással való egy kötetben való megjelentetését Boldogasszony pártás koronája címmel.

• A KT határozatban rögzítette, hogy minden olyan csoporttal és egy-énnel hajlandó együttműködni, akiknek a Szentkorona eszme az irányadó a tetteik véghezvitelében.
• A KT Rendkívüli figyelemmel fordult az informatikai fejlesztés felé, különös tekintettel az AKASA gazdasági szervezetének kiépítésére, valamint az adatbázis kezelésének a biztonságára.
• A KT folyamatos problémája az anyagi háttér bizonytalansága, annak ellenére, hogy vannak nagylelkű adományozók, akik anyagi támogatással segítik a munkát.

A Magyar Királyság külügyi ügyvivői több állammal kívánták felvenni a diplomáciai kapcsolatot. Sikeres kezdeményezéssel Svalbard kormányzójával állunk folyamatos kapcsolatban annak érdekében, hogy ott telepítsünk egy kísérleti telepet. Rámutattunk arra a súlyos nemzetközi politikai malőrre, amit a Svalbard II. szerződéssel kapcsolatban a magyar kormány 2010-ben elkövetett. Ennek tisztázására nemzetközi konferenciát tervezünk összehívni, illetve a Strassbourgi Nemzetközi Bíróságon megtettük a bejelentést, amelyben a Svalbard II szerződés érvénytelensége az akarategyezés hiánya miatt áll fen.

A föld a Szentkorona tulajdona. Ezzel kapcsolatban kidolgoztunk a törvénytervezetet, amelyben a Szentkorona Országa Magyar Királyság földterületének nyilvántartását foglaltuk össze.

Előkészítettük a terültek ágazati munkáját, és alkalmas informatikai hátteret teremtettünk a folyamatos munkavégzésre. A felelős ágazatvezetők beírták a vitaindító gondolataikat, így a munkának már nincs kommunikációs gátja. A munka ez ügyben kissé akadozva ugyan, de folyik.

Kísérletet tettünk a MOGY szervezőivel való együttműködés beindítására. A kezdeti pozitív hozzáállás után azonban nagyon hamar befékeztek a szervezők.

A KT rendszeresen foglalkozik a nemzet külföldi kézben lévő vagyonának helyzetével. Így a nagyszentmiklósi aranykinccsel, amely az osztrákok kezében van. Kettő felszólító levelet írtunk Ferenc pápának, hogy szolgáltassa vissza jogos tulajdonosának Jézus halotti lepeljét. A tulajdonjogot hiteles történelmi okmányokkal bizonyítottuk. Két levelet küldtünk a német külügyminisztériumba, amelyben felszólítottuk a német államot, hogy a Magyar Királyság felé a II. világháború alatt felhalmozott hadi-kereskedelmi szállítások ellenértékét rendezze. Egyelőre a folyamatos kormány- és kancellár-válság miatt nem kezdődhetett meg a tényleges tárgyalás. Ugyanebbe a témakörbe tartozik a svájci bankokban ragadt magyar érdekeltségű alvó számlák felderítése és visszakövetelése.

2018 a Szentkorona éve. Ebben a KT hangyaszorgalommal felderítette, hogy a Szentkorona 1978-as visszaszállítása politikai alku eredménye, ugyanakkor az Amerikai Egyesült Államok részéről a nemzetközi menedékjog megsértése. Ebben az ügyben személyesen Donald Trump elnökúrral kezdeményeztünk kapcsolatfelvételt, amelynek folyománya, hogy a White House-tól napi rendszerességgel kapjuk a tájékoztatást az elnök tevékenységéről. A Szentkoronával kapcsolatban pedig a tárgyalások megkezdésének időpontjáról folytatunk levelezést.

• A fent felsorolt munkák felett apróbb „favágó” tevékenységek is folynak. Például, a szlovák államfőnek átadta megbízólevelét a Kinevezett Konzulunk, aki megkezdte érdekképviseletünket és több szlovák intézmény vezetőjével tárgyal, mint a Magyar Királyság Konzulja.

Mi tesszük dolgunkat a Szentkoronáért, a Nemzetért, a Családunkért.

Ahhoz azonban, hogy mielőbb megvalósuljon az eddig előkészített terv, szükséges a profi kommunikáció létrehozása, ami rendkívüli erőfeszítést igényel a közösség minden tagjától. Az érthetőség kedvéért vegyük példának a jelenlegi hatalom erőbedobását a kommunikációt illetően. A sajtótudósítások szerint „Másfél év alatt 70 milliárd forintot költött az Orbán-kormány kommunikációra”, amivel letolja a nagyérdemű torkán a hamis választást, a rabszolgatörvényt, és vég nélkül folytathatnám a disznóságait.

Miközben a Szentkorona Országának ügye egy tucat elkötelezett ember áldozatából emberfeletti erőbedobással nehezen emelkedik ki az elnyomás alól, szükséges, hogy minden honpolgár a saját jól felfogott érdekében fektesse be a nélkülözhető energiáját a megcélzott eredmény, a királyság gazdasági és szellemi működésének, a „jólétnek” a mielőbbi megvalósulásáért.

Jelenleg több tucat előkészített gazdasági (pályázati) tervünk vár megvalósításra, ami a közösség támogatásával valósulhat meg, hogy azt követően bevételeivel biztosítsa minden résztvevő anyagi gondjainak a megoldását. Ezek között szerepelnek a megújuló energia, a biológiailag tiszta élelmiszerek előállítása, az egészség helyreállítása, valamint a lakhatás biztosítása. Természetesen mindezek a Magyar Királyságban a Szentkorona Jogrendjének megfelelően, és a közösség akaratával megegyezően.

A Szent Korona Bankban minden honpolgár indíthat befektetési számlát, ami az így elhelyezett devizát (forint, euró, dollár, rubel, yuan, stb) hosszú távú lekötés esetén jutalékkal fizeti vissza a mindenkor elért haszon 90%-áig, ami 5éves lekötés esetén minimum 50%, bármely pénznemben igényelhető.

Az AMK Holding Pjt. lehetőséget biztosít minden honpolgárnak, hogy választhat az induló vállalkozásokból melyiket szándékozik támogatni a jegyzett részvénye értékével.

Akinek „csak” a segítő keze, vagy szakmai tudása adott a közreműködéshez, annak is terem lehetőség, például olyan összejövetelek szervezése és bonyolítására, amiket a most kiadott Boldogasszony Pártás Koronája című könyv megjelenése kapcsán könyvbemutató címmel, de a Királysággal kapcsolatosan felmerülő kérdések megválaszolására is létre kell hozni.

Ugyanígy a köszönettel vesszük azokat a szakmai hozzászólásokat is, amelyekkel az ügyvivő testület munkáját kívánja segíteni bármely honpolgárunk.

„Minden Honpolgárunknak köszönjük az eddig nyújtott támogatást, és eredményekben gazdag, boldog újévet kíván a Magyar Királyi Koronatanács!”