KIRÁLYSÁG – LÉTNYILATKOZAT
kiráŁság - lét}ilatkozat
Mi, alulírottak, saját kezű aláírásunkkal tanúsítjuk, hogy az ősi Magyar Királyság – hivatalos mai nevén: Szentkorona Országa Magyar Királyság – Koronatanácsának tagjai, hívei, szolgálattevői vagyunk évek óta. Mind a Szent Koronára tett eskünk, mind történelmi és családi hagyományunk erre kötelez bennünket. Eme társadalmi szerveződés – Magyar Királyság – visszanyúlik az emberiség legősibb évezredeiig. Alapja az emberek egyenrangúsága, egyenlő méltósága, a Természet Isten-adta változhatatlan működési rendje, az ebben minden szinten megnyilvánuló Igazság, azaz Törvény feltétlen tisztelete és követése. E természetes rend hierarchikus felépítésű az egész Világegyetemben, ezért e hierarchia, szakrális rend – a Természet rendjét követve, annak részét képezve – az emberi társadalom működésére is szabályozó elvként hat.
Történelmünkben ez a típusú szerveződés (Magyar Királyság) legutoljára 1944. március 18-án létezett független és szabad, de 1920 óta erőszakosan csökkentett területű állam formájában; 1944. március 19 óta először német, majd később szovjet megszállás alá vetve. A megszállások befejeztével (1991) elmaradt az eredeti állapot helyreállítása, ez viszont a nemzetközi jog folyamatos sérelmét jelenti. Tekintve, hogy a Kárpát-haza mind formailag, mind tartalmilag (emberek, természeti kincsek, domborzat) Isten-adta teremtés egységes eredménye, így kötelességünknek érezzük, hogy ezt a sajátos Élet-egységet politikai-gazdasági tekintetben is helyreállítsuk – minden érintett fél támogató egyetértésével, békés tárgyalások révén. Ennek alapja, hogy a Koronatanács egyaránt jogfolytonosnak tekinti saját tevékenységét, érdekképviseletét az őskirályságtól számítva, az 1918-ban két elemére – Magyar Királyság és Osztrák Császárság – szétesett monarchia első elemére, az alkotmányos magyar jogrendre vonatkoztatva, egészen az 1944-es német megszállást megelőző Magyar Királyság képviseletéig.
Ezután is adott a jogfolytonosság, mert ezt a királyság 1944-es legmagasabb szintű képviselője – a kormányzó – személyileg is előrelátóan biztosította. Bár pontosan tudta, hogy a Szentkorona uralma törvényesen megtámadhatatlan, élő személy formájában is biztosítani szándékozott a korona jogszerű képviseletét. Ezért 1944 nyarán – a megszálló német birodalom rangos katonai képviselői jelenlétében, az általuk szabott korlátokat figyelembe véve – szabályosan megkoronázták a Budai Várban, az esztergomi érsek közreműködésével Daka József Árpád-házi (IV. Béla) nőági leszármazottat, akinek földi maradványai ma már az egri urnatemetőben nyugszanak, és aki az I. József uralkodói nevet viselte, hangsúlyozottan magyar – és csak magyar – királyként. Ez a helyzet épp fordítottja az Ónodi Országgyűlés (1707.05.31 – 07.22.) záróokmányában foglalt határozatnak (első trónfosztás): „Teljes jókedvünkből és szabad akaratunkból hazánkban interregnumot lenni vallunk, tudniillik: országunkat király nélkül lenni jelentjük és hirdetjük”. A fordított helyzet lényege: Ónod után királyság (ország) volt király nélkül, míg a szovjet megszállás kezdete óta király van királyság (országa) nélkül. Ez a jogsértő állapot mind a mai napig tart; a király feladatait jelenleg a koronatanács látja el. Az a koronatanács, amelynek a megbízást – számos esetben egyedi rangadományozás által – személyesen I. József király adta ki, írásban, és amely – esküjéhez híven – mind a mai napig, jelenleg elsősorban szellemi alkotó tevékenysége révén látja el feladatait, teljesíti a királysággal szembeni kötelességét.
A fentieket tanúsítja a filmszalag is: a megszálló Német Birodalom technikusai gondosan filmszalagra rögzítették, dokumentálták a koronázás egész történetét, és erről jelentést is tettek a birodalmi kancelláriának. E 4-5 perces dokumentumfilmet a német fél kétszer is megtekinthetővé tette: először 1979-ben, Bonnban (az akkori német fővárosban), másodszor 2008-ban, Berlinben az ott a Magyar Királyságot megjelenítő pár fős csoport számára.
Változó korunkat lasanként egyre inkább jellemzi az erőszak alkonya, és hajnalodik egy új békekorszak. Ennek mielőbbi megvalósításához kulcs az „ügyközeli döntéshozatal”, a szubszidiaritás elve. Ez egybevág a magyarság igazságközpontú jogfelfogásával, a „sensus communis”, a nép ösztönszerű igazságtudata tiszteletével, működtetésével. Egységes földrajzi medencénket, a Kárpát-hazát ezért – a népek jogainak tiszteletben tartása mellett – a természetes gazdasági rend, a biológiai elszámolás, a Boldog Bolygó Mutató, s a „legkisebb környezeti lábnyom”, valamint a FEJlődés=tudatosodás (ez más, mint az állandó növekedés, gyarapodás!) elvei alkalmazása mellett óhajtjuk új életpályára állítani, a Földanya jogainak és a kapcsolódó rész-életjogoknak teljes tisztelete mellett. Kijelentjük: minden Isten-adta természeti kincs a Szentkorona tulajdona, birtokosai csak időleges használók; ha e használat módja sérti a Közösség élet-érdekeit, akkor ezen érintett javak a birtokostól elvehetők és visszajuttatandók a Szentkoronának, a nemzet közösségének.
A Koronatanács tevékenységét a fentiek s a „Béke elve” vezérlik és szabályozzák.